Punk Zsófi vagyok, 2008 óta dolgozom rendezvényszervezőként, projektmenedzserként.
A munkám számomra mindig is több volt feladatok egymásutánjánál: emberek találkozása, közös élmények születése, kreatív folyamatok és mindennapi tanulás, amelyek összekötnek.
A rendezvények világa engem a közösség élményén keresztül talált meg. Hiszem, hogy a közösség formálja a lelket, a közös élmények pedig megerősítenek bennünket abban, hogy kik is vagyunk egymás számára.
A rendezvényszervezés egyik legnagyobb szépsége számomra az, hogy alulról építkezik. A semmiből indul: egy ötletből, egy vágyból, egy bizonytalan körvonalból. Aztán apró részletek, gondos előkészületek, figyelmes jelenlét és sok-sok együttműködés mentén lassan testet ölt. Formálódik, fejlődik, egyszer csak megérkezik – és közösségi élménnyé válik. Mindig lenyűgöz, hogy valami, ami tegnap még csak papíron létezett, ma már örömöt, kapcsolódást, sőt: változást hoz.
Sokszor látom ezt a folyamatot a pedagógusok munkájában is. Ők is a nulláról indulnak – minden új osztály, minden új tanév az első lépésekkel kezdődik. Aztán lassan, türelemmel, következetesen építik fel a gyerekekben és a közösségekben mindazt, ami később erővé, tartássá, személyiséggé válik. A tanárok, mentorok azokat az alapokat teremtik meg, amelyekre egy élet épülhet. Ez a párhuzam számomra különösen inspiráló. Mindig nagy tisztelettel figyeltem őket: azt a csöndes, mégis erős jelenlétet, amellyel egy egész generáció életére hatnak.
A Küldetéshez csatlakozni számomra lehetőség arra, hogy a pedagógusok mellé álljak – úgy, ahogyan a saját területemen tudok: közösséget építve, teret adva a találkozásoknak, támogatva őket abban, hogy megérezzék, nincsenek egyedül.
Hiszem, hogy ahol jelenlét, figyelem, mosoly és együttműködés van, ott épül a közösség. És ahol közösség épül, ott a fiatalok is biztonságban nőhetnek fel.
Szeretnék részese lenni egy olyan munkának, ahol a pedagógus – diák – közösség trianguluma egymást építi és erősíti.
