A Küldetés jövőképe egy olyan boldog és boldogulni képes társadalom, melynek alappillére egy jól működő, emberközpontú nevelési-oktatási rendszer.

Ebben a közegben a gyerekek, pedagógusok, szülők és a szélesebb közösség egyaránt biztonságban, megbecsülten és partnerségben élheti meg a tanulás és a fejlődés közös útját.

Egy olyan jövőt látunk magunk előtt, ahol a nevelés-oktatás társadalmi prioritás, ami a figyelemben, a döntésekben és az erőforrásokban is megjelenik. Ahol a nevelés-oktatás minden résztvevőjének méltósága van, és ahol az óvodában és az iskolában és a gyermekvédelmi intézményben szerzett tapasztalatok — az együttműködés, az elfogadás, a  szocializáció és az önálló gondolkodás — meghatározzák a felnövekvő generációk életminőségét és közösségeink működését.

Víziónk középpontjában az ember áll:

• az a gyermek, aki biztonságban és támogatottan fedezi fel a világot;
• az a pedagógus és munkatárs, aki megbecsült, szakmailag és emberileg is kiteljesedhet;
• és az a család, amely partnerként kapcsolódik az óvoda és az iskola nevelő-oktató munkájához.

Mi olyan jövőt építünk, ahol a pedagógusok méltósága, a gyerekek fejlődése és a közösségek ereje együtt teremti meg a társadalom boldogságát és harmóniáját.

Tanárnak lenni jó! 

Azért dolgozunk, hogy ez számodra is valósággá váljon. 

Motiválunk. Mozdítunk.

Változást hozunk.

Szövetségben.

Veled.

Meggyőződésünk, hogy egy szervezet megújításának vannak külső és belső összetevői, jelei. Az egyik ilyen külső összetevő az arculat. Az első benyomásokat a név, a logó, a színek adhatják.

Amiben biztosak voltunk, hogy egy olyan nevet szeretnénk, amely egy szóból áll, üzenete van, keresztény és nem keresztény körökben is többletjelentéseket hív elő, megmozdítja, hívja valamire a tagokat, és amivel lehet azonosulni.

Mindezt átgondolva döntöttünk a Küldetés mellett. Mivel fontosnak tartottuk, hogy a név „adja ki”, hogy ‘keresztény és pedagógusok’, ezért tettünk a ‘Küldetés’ mögé egy leíró, magyarázó nevet:

Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége

Hogyan született meg a logónk?

Az új név – Küldetés – megszületése után, belevágtunk a logótervezésbe.

Közösen arra jutottunk, hogy a Küldetés névhez szeretnénk egy logót, a név maradjon „csak” felirat. Szóljon minél szélesebb körnek, hiszen a pedagógusok kora igen széles skálán mozog. Jelenjen meg benne olyan motívum, jelkép – akár nonfiguratívan –, amelyből akkor is érthető, hogy egy ‘keresztény’ és ‘pedagógus’ szervezetről van szó, ha csak a logó és a Küldetés név látható.Több kör után megszületett a végeredmény:

Kompakt, egyszerű, türkizes színvilág, jól olvasható betűtípus. A Küldetés ‘t’ betűje egyértelműen, ugyanakkor nem tolakódan jelzi közösségünk keresztény identitását. A könyvlapok utalnak az iskolára, az ott megszerezhető tudásra. A felette, és egyben középen elhelyezkedő kezek jelölik a pedagógusokat, és azt, hogy tevékenységünk középpontjában a pedagógusok helyzetének jobbítása, és a pedagóguspálya vonzóvá tétele szerepel. Legfelül egy stilizált gyermek látható, az ő lelki, szellemi és testi fejlődésének támogatása a pedagógushivatás lényege, és ezt a fejlődést segítjük közvetett módon azzal, hogy a pedagógusok élet- és munkakörülményeit igyekszünk jobbá tenni.

A kinyúló, ívelt könyvlapokra szárnyakként is tekinthetünk. Szárnyakat adni a ránk bízott gyerekeknek, szárnyakat adni a pedagógusoknak, hogy kiteljesedhessenek ezen a pályán, és szárnyakat adni a nehézségeken való felülemelkedéshez. 

Ez a Küldetésünk!

1992 augusztusában a Keresztény Pedagógusok Szakszervezetét társadalmi igény hozta létre.

1995-re a tagság jórésze „elveszett”. A megmaradt tagok újjáalakították a KPSZ-t.

Érdekvédelmi munkánkat az emberi élet teljességében fogalmaztuk meg. Az anyagi érdekvédelmen túl a feladatunknak tekintettük az erkölcsi, közösségi értékek és érdekek védelmét is.

A szövetségi politikát is fontosnak tartottuk, ezért együttműködési megállapodást kötöttünk a Keresztény Pedagógus Kamarával. A két szervezet együtt csatlakozott a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez mint konföderációhoz. A magyar szakszervezeti palettán egy olyan szervezet létezett, és létezik most is, amelynek a tagjai a keresztény értékrendet felvállalják: a Munkástanácsok Országos Szövetsége, az 1956-os munkástanácsok utóda. Több kollegának tudtunk segíteni nyugdíj, jogtalan elbocsátás vagy ki nem fizetett túlóra ügyében.  

A Munkástanácsokon keresztül ismertük meg az európai keresztény pedagógus szövetséget, 2001-ben így lettünk tagjai a Tanárok Világszövetségének (WCT). 2002-ben együtt szerveztünk Budapesten 15 ország 85 pedagógusa számára konferenciát „Szociális dialógus” címmel.  

2006-tól megvonások következtek: a túlóra, szakkör, énekkar óradíjának kifizetése megszűnt, majd a 13. havi fizetést is elvették. Ezért csak a Kerpen Gábor által vezetett PDSZ és mi, a KPSZ tüntetettünk, és sztrájkoltunk.

2010-től segítettünk a pedagógus-életpályamodell gyakorlati megvalósításának minél gördülékenyebb bevezetésében, de korunknál fogva már nem éreztük annak hatását, visszásságait. A vezetőség nyugdíjas lett.

2023 tavaszán fiatal vezetőkkel újjáalakult a KPSZ, Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége néven.

A szakszervezet összefogást jelent célok érdekében. A demokráciában csak szervezeteken keresztül van lehetőség érdekérvényesítésre. A szervezetek akkor erősek, ha minél nagyobb létszámú tagság támogatja őket.

Budapest, 2023. július.

Zámbó Istvánné leköszönő elnök

Tanárballagás

A Tanárballagás egyszerre volt kiállás a hivatásunk, a kollégáink és a köznevelési rendszerben tanuló mintegy másfélmillió gyermek mellett; valamint figyelemfelhívás, hogy a köznevelési rendszer épülete roskadozik, és sürgősen megerősítésre, támogatásra és megújításra szorul, amit tovább odázni nem lehet.

Azért szerveztük meg a Tanárballagást, mert szeretünk tanítani. Szeretjük látni, hogy a ránk bízott fiatalokban a Teremtőtől kapott talentumok kibontakoznak. Azt tapasztaljuk azonban, hogy egyre kilátástalanabb körülmények között dolgozunk, és egyre kevésbé szegődnek mellénk fiatalok, akik a jövőben átvehetnék tőlünk a stafétát. Belülről feszített minket a köznevelés helyzetének (fenn)tarthatatlansága miatt érzett aggodalom. Lelkiismeretünk szavára hallgatva kötelességünknek éreztük, hogy kulturált keretek között, párbeszédre törekedve kihangosítsuk az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusok, az intézményekhez kötődő szülők, nagyszülők és öregdiákok és az üggyel szimpatizálók hangját.

Miért pont Tanárballagás?

Egyrészt olyan elnevezést és eseményt szerettünk volna, amely mindenki számára az iskolához kötődik, mindenkinek volt része benne, és vélhetően pozitív is volt az élmény. Szerettük volna, hogy – miközben vitathatatlanul nagy gondok vannak az oktatásban – jelenjen meg az is, hogy mennyi jót kaphat az ember, és így pozitív érzelmi kötődés is társuljon a megmozduláshoz. Másrészt a „Tanárballagás” jó szimbóluma a helyzetnek:

ha a tanárok elballagnak, valószínűleg találnak munkát, de a gyerekek tanárok nélkül maradnak – ők lesznek ennek a legnagyobb vesztesei.

A tanulmány

Arra kértük meg a résztvevőket és a szimpatizánsokat, hogy fejezzék ki támogatásukat a közösen megfogalmazott állásfoglalás 5 pontja iránt, és adjanak javaslatot egy „6. pontra”, feltárva a köznevelés általuk tapasztalt anomáliáit. Több mint ezernégyszázan támogatták az állásfoglalást és közel 200 javaslat érkezett, egy tanulmány készült (rövid összefoglalás). Ezt a beszélgetésindítónak szánt dokumentumot eljuttatuk az érintett felekezeti fenntartóknak (több mint harminc helyre) 2023 januárjában. Örömünkre szolgált, hogy sokan mutattak nyitottságot a beszélgetésre, a közös gondolkodásra. A Tanárballagás története itt lezárult volna, ha nem érezzük Küldetésünknek, hogy folytassuk.

Újraalakulás – a KPSZ és a Tanárballagás szövetségre lépése, egyesülése

Kik vagytok? Kérlek, mutatkozzatok be!

Kati: Két éve tanítok hivatalosan. Amióta az eszemet tudom, mindig is tanár szerettem volna lenni. Fontos számomra a közösség jelenléte, legyen szó családi, baráti, egyházközségi, sport, zenei vagy épp pont a tanári közösségről. Tavaly Szentendrén állami iskolában tanítottam, a 2022/23-as tanévtől Budapesten, egyházi fenntartású intézményben dolgozom.
A tanítás mellett a mindennapjaim fontos része a zene. 

András: Sokadik generációs keresztény tanár családból származom. Diákként bentlakásos rendi iskolába jártam, és most is egyházi iskolában tanítok angolt. Voltam szaktanár, munkaközösség-vezető, osztályfőnök, jelenleg intézményvezető-helyettes vagyok. Az évek során egyre jobban kezdett érdekelni, hogyan lehet ezt a közoktatásnak, köznevelésnek nevezett rendszert jól csinálni. A magam szerény eszközeivel ezért dolgozom. Mindemellett fantasztikus család, barátok, közösség vesz körül. 

Máté: Férj, négygyermekes családapa és pedagógus, korábban kapusedző és cserkészvezető. A közösségépítés, egy csapat létrehozása és támogatása az, ami az egyik legnagyobb örömet okozza nekem, ami lelkesít. Ezért is vagyok itt, a Küldetésben.

Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy a Tanárballagás eseményét komolyabb közösséggé formálás, szakszervezetépítés követhetné?

Kati: A Tanárballagáson csak résztvevőként voltam jelen. Viszont az eddigi általam megismert tanári közösségekben azt éreztem, hogy a sok készülés, dolgozatjavítás mellett nagy energiabefektetés külön követni az épp aktuális oktatási események részleteit, a rájuk érkezett reakciókat, ismerni a jogainkat akár egyes intézkedésekre vonatkozóan – praktikus, ha van valaki, aki pontos tájékoztatást tud adni ezekről. Egyre intenzívebben elkezdett érdekelni ez a területe is a pedagóguslétnek. Úgy éreztem, hogy szívesen csatlakoznék egy megbízható, új szakszervezethez, és betekintést szerettem volna nyerni más, hasonló lelkületű iskolák működésébe is, megismerni újabb kollégákat. A Tanárballagáson különösen jóleső volt jelen lenni, egyfajta erős, összetartozó közösség alakult ki arra az estére. Azt éreztem, hogy nagyon jó lenne ezt a közösséget megtartani, az ott elhangzottakat együtt továbbvinni. 

András: Igazából ez a két dolog párhuzamosan alakult. A Tanárballagás megszervezéséhez viszonylag komoly hálózatépítés volt szükséges. Mindenki pontosan érezte, hogy ezt tovább kell vinni. A kérdés annyi volt, hogy ki teszi bele a munkát, hogy mindez megvalósuljon.

Máté: Nekem a Tanárballagás megszervezésével is az volt az egyik célom, hogy az összetartozás élményét, a közösség erejének megtapasztalását tudjuk adni a résztvevőknek. Ez az élmény, illetve a Tanárballagás tapasztalatai, az utána kapott visszajelzések, a kollégákkal folytatott beszélgetések is afelé mutattak, hogy jó lenne mindennek egy “hivatalos” forma, egy szervezet, ami továbbvinné a Tanárballagás értékeit és stílusát. Ha lenne egy szervezett közösség, amire mindig támaszkodhatunk.

Több szakszervezet van ma is az országban. Miért éreztétek a szükségét egy újabb jelenlétének?

Kati: Valóban több is működik az országban, és ezt jónak látom, fontos, hogy minél többen foglalkozzunk az oktatást érintő kérdésekkel. Mi, a Küldetésnél, arra fogunk törekedni, hogy amikor az oktatást-nevelést érintő kérdésekről gondolkozunk, a fókuszt – amennyire csak lehet – szakmai síkon tartsuk. Tudjuk, hogy ez nehéz, mégis fontosnak érezzük, mert láttunk példát arra, amikor egy alapvetően jó kezdeményezés túlzottan helyet adott egyéb, például politikai hangoknak. Amint zavarossá válik a fókusz, a cél, egyre szélesebb lehet a megosztottság is a résztvevők között. Szem előtt szeretnénk tartani, hogy mi itt most a gyerekek és az iskola területét érintő kérdésekben dolgozunk az előbbre haladásért, ebben pedig az egység, összefogás jelenléte kulcskérdés.

András: Nem szerettünk volna újat alapítani. Azt kerestem, azt kerestük, melyik szervezet víziójával, kommunikációjával értünk leginkább egyet. Sok keresgélés, mérlegelés és gondolkodás után kötöttünk ki a KPSZ-nél.

Máté: Valóban, ez nem egy újabb szakszervezet, hiszen a KPSZ 1992-ben jött létre. Tehát egy már létező szervezetet újítottunk, újítunk meg.

Miért volt vonzó a KPSZ? 

András: A KPSZ keresztény értékrendjével, alapdokumentumaival és beágyazottságával teljes mértékben egyet tudtunk érteni, mégsem ez volt a legfontosabb. A régi tagoktól és vezetéstől olyan nyitottságot és bizalmat éreztünk, ami után nem volt több kérdés bennünk.

Máté: Ez tényleg így volt. Illetve nekem személy szerint sokat számított az, hogy Zámbó Évával [a korábbi elnök] egy plébániaközösséghez tartozunk, és ő kért meg, hogy adjunk új lendületet, új kereteket a szervezetnek.

Hogyan alakult ki a vezetőség?

Kati: Lelkesen követtem az országban jelenlévő különböző oktatással kapcsolatos eseményeket, szívesen beszélgettem egészen különböző beállítottságú, más-más szakszervezethez tartozó pedagógusokkal. Ahogy kerestem a helyem, András és Máté egyszer csak megkeresett, hogy lenne-e kedvem egy jó szakszervezetet elindítani? Hát erre csak igent lehetett mondani! 

András: Mátéval a Tanárballagás szervezése előtt nem sokkal találkoztunk, és a közös munka  összekovácsolt bennünket. Jó szervezőként, igazi vezetőként ismertem meg. Fantasztikus munkabírása és elképesztő energiája van, amit a sokak által veszett ügynek tekintett köznevelés jobbátételére áldoz. Az már csak hab a tortán, hogy otthonosan mozog a sajtó világában. Úgy éreztem, hogy nem indulhat erre a Don Quijote-i küzdelemre egyedül. Katival egy-kétszer beszéltem, és amikor a szervezetépítés szóba került, ösztönösen is ő jutott az eszünkbe.  Olyan fajta természetesség és szemlélet árad belőle, ami jól kiegészíti a mi férfias kockaságunkat.

Máté: Valahogy organikusan, egyfajta természetességgel alakult így. Andrást egyházi tanári körből ismertem, és egyértelmű volt számomra, hogy a Tanárballagást vele együtt csinálom. Ennek során többször is azt tapasztaltam meg, hogy nagyon egy húron tudunk pendülni, és maximálisan bízom benne. Ráadásul, benne megvan az, ami belőlem hiányzik: jó a toborzásban, igazgatóhelyettesként nagyobb tapasztalata van egy szervezet felépítésében, működtetésében, és a köznevelési rendszerre is más rálátással bír, mint én. Ezért volt egyértelmű számomra, hogy a Küldetésbe is vele szeretnék belevágni. 

Amikor Andrással összedugtuk a fejünket, hogy kivel lenne jó megtenni az első lépéseket, akkor mindketten Kati nevét dobtuk be, mint akit olyannak ismertünk meg, aki aktív, tettrekész, és akivel jól együtt tudnánk működni. 

Mi az, amit te tudsz személy szerint hozzátenni a Küldetéshez?

Kati: Képviselni a kezdő tanárokat, női szemléletmódot a vezetésben, lendületet.

András: Szervezetépítés és társadalmi szemléletformálás a közoktatással kapcsolatban.

Máté: A Tanárballagás szervezési és sajtótapasztalatait, energiát, időt, lelkesedést.