Polák-Szisz Nóra vagyok, angol- és történelem szakos tanár, édesanya.
Nem volt egyenes utam a tanárság felé: sokat utaztam, éltem és dolgoztam külföldön, kipróbáltam magam a céges világban és a pályáztatás területén is. Egy nyugodt, nem túl eseménydús home office-os napon megfogalmazódott bennem a kérdés: mivel érdemes eltölteni egy napot, egy évet, egy életet?
Pár hónappal később már a tanáriban álltam.
Pályakezdő éveimben vitt magával a tanév lendülete, kapcsolódtam a diákokhoz és a kollégáimhoz. Sok lehetőséget és bizalmat kaptam, úgy éreztem, a helyemen vagyok. Ugyanakkor világossá vált számomra, hogy nehezített pályán dolgoznak a tanárok, és ami „érdemes”, az valóban nem könnyű.
De kell-e, hogy ennyire nehéz legyen?
Létezhet-e egy kiegyensúlyozottabb, megbecsültebb, békésebb tanártársadalom? Őszintén remélem, hogy igen — ezért is dolgozom a Küldetésben.
Mostanában napjaimat elsősorban nem csoportjaim oktatása, hanem az anyaság tölti ki. Az iskola azonban most is része a mindennapjaimnak – a férjemen, a családomon, és most már a Küldetésen keresztül is.
A Küldetést hiánypótló szervezetnek látom, amelyben megvan a lehetőség, hogy támogatója legyen a megfáradt tanároknak, hogy valódi közösséggé váljon, és hangja legyen ott, ahol az oktatásról döntések születnek.
