Bár a Belügyminisztérium köznevelési államtitkára, Maruzsa Zoltán 2025 elején kijelentette, hogy a kormány döntése értelmében 2025. január 1-jétől a pedagógusok átlagkeresetének meg kell haladnia a diplomás átlagkeresetek 80%-át, a KSH adatai alapján nemhogy nem haladta meg, hanem el sem érte 2025-ben.

Az alábbiakban nemcsak a bérfejlesztés kétéves folyamatára tekintünk rá több nézőpontból, hanem arra is, hogy egyáltalán jó kérdés lett-e feltéve.

Mihez mérjük a pedagóguskereseteket?

A pedagógusok átlagkeresetének a diplomás átlagkeresethez kapcsolását először (talán) Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke emelte be az oktatásról szóló diskurzusba, 2020-ban, az NPK Országos Küldöttgyűlésén, Maruzsa Zoltán, köznevelési államtitkár jelenlétében. 

Az NPK elnöke rámutatott, hogy a munkaerőpiacon 2017-től kezdődő nagymértékű béremelkedés következtében a pedagógusok relatív átlagkeresete 60% alá került.

Nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva, a 86%-os szintet jelölte meg, mint ami a jó pedagógusok pályán tartásához szükséges.

Mindez eltért a kormányzat pedagóguskeresetek alakításával kapcsolatos addigi “irányelvétől”, amely szerint azok vetítési alapja a mindenkori minimálbér lett volna (2011. évi CXC. tv.), így hosszú távon garantálva a méltó és értékálló pedagógusbéreket. Ez volt az akkori életpályamodell alapja, ami 2013-ban lépett volna életbe. Ám egy 2015-ös módosítás értelmében a minimálbér helyére a költségvetési törvényben meghatározott vetítési alap lépett. Ez a későbbiekben soha nem változott, minek következtében a pedagógusbérek elinflálódtak. A pedagógusok tehát azzal szembesültek, hogy a kormányzat nem tartotta be az ígéretét.

Bérfejlesztés két lépésben

Közel három és fél évvel ezelőtt, 2022. október 13-án jelentette be a kormány, hogy amennyiben sikerül az EU-val megállapodni, már 2025-ben elérhetővé válik, hogy a diplomás átlagbér 80 százalékára zárkózzon fel a pedagógusok átlagkeresete. A felzárkóztatás akkor 2023-ra tervezett első lépése végül egy év csúszással, 2024-ben történt meg (az ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkat lásd itt). A vállalt 71,8%-ot szűken meghaladva 72,5%-ra emelkedett a pedagógusok átlagkeresete.

Az állami és európai uniós forrásból megvalósuló bérfejlesztés végcélját, a 80%-ot 2025 januárjától kellett volna elérnie a pedagóguskereseteknek, ám ez nem valósult meg. Ezért egyszeri többletjuttatás jár a pedagógusoknak, melynek összege br. 152 400 forint.

Mit ér a százalék, ha 80? – a pedagóguskeresetek értéke 6 nézőpontból

1. A “kisképet” nézve

Kétségtelen, hogy jelentős és érezhető emelés történt az elmúlt két évben: előbb 32,2, majd 21,2%-kal nőtt átlagban a pedagógusok keresete. 

2. “Lefelé” nézve

Ha azt nézzük, hogy mihez képest történt meg ez az emelés, avagy honnan kellett “felemelni” a pedagógusbéreket, akkor azt látjuk, hogy egy önmagában is, különösen pedig a pedagógusok által végzett munka értékéhez és össztársadalmi hasznosságához viszonyítva méltatlanul alacsony szinthez képest történt meg ez a jelentős arányú emelés.

3. “Felfelé” nézve

A 80%-nak, szigorúan bér szempontjából tekintve, még mindig van egy olyan üzenete, hogy

egy pedagógus munkája még mindig nem ér annyit, még mindig 20%-kal kevesebbet ér, mint bárki másnak a munkája, aki hasonló magas szintű végzettséggel rendelkezik.

Itt érdemes röviden kitérni a nemek közötti jelentős különbségre. Miközben a női pedagógusok átlagkeresete közelíti a diplomás nők átlagkeresetének kilencven százalékát (89,7%), addig ugyanez a mutató a férfiaknál épphogy hetven százalék felett van (71,1%). A férfiak számára tehát bér szempontjából kevésbé vonzó a pálya. Márpedig nevelési szempontból, és különösen a fiúk jellem- és személyiségfejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy férfi pedagógusokkal is találkozzanak az iskolában.

4. Az infláció felől nézve

A béremelés értékeléséhez szükséges az inflációt is figyelembe venni, melynek mértéke 2022-ben 14,5%, 2023-ban 17,6%, 2024-ben 3,7%, 2025-ben pedig 4,4% volt. A 2022-2025 közötti időszakot tekintve, figyelembe véve a 2022. és 2023. évi 10%-os szakmai ágazati bérpótlék emelést, úgy összegezhetünk, hogy 46,1%-os kumulált infláció és 93,9%-os kumulált bérnövekedés mellett,

reálértéken kb. 32,7%-kal nőttek a pedagóguskeresetek.

(Mindeközben a minimálbér 45,4%-kal emelkedett, reálértéken tehát gyakorlatilag stagnált. A diplomások átlagkeresete pedig 39%-kal emelkedett, reálértéken 5%-ot csökkent.)

5. “Történelmi” távlatból nézve

Ha időben hátrafelé tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben 2025 csak az első olyan év, amikor a 80%-ot kis híján elérő, a méltányoshoz közelítő bért kaptak a pedagógusok, addig pedig a diplomások átlagkeresetének kevesebb mint fele (!) és kétharmada között ingadozott a keresetük. Egyelőre tehát nem beszélhetünk arról, hogy a pedagógusok hosszú ideje élveznének anyagi megbecsültséget.

Vajon mennyi megtakarítással rendelkezne ma egy átlag pedagógus, ha 2013-2023 között állampapírba fektette volna azt a többletet, 

• amennyivel többet keresett az adott évben egy átlag diplomás, 
• vagy amennyivel többet kapott volna, ha a kormányzat betartja ígéretét és a mindenkori minimálbér a pedagóguskeresetek vetítési alapja?

6. A nemzetközi összehasonlítást nézve

Azt láthatjuk, hogy ez a 80% az OECD-országok középmezőnyének végéhez elég, ahol az átlag 90% körül van. Kérdés tehát, hogy nemzetközi viszonylatban – finanszírozási szempontból legalábbis – versenyképes közoktatást építünk-e, ha a munkaerőpiaci versenyben lemondunk a legkiválóbbakról. Mennyire lesznek versenyképesek a gyermekeink a munkaerőpiacon, ha a legjobb képességű fiatalok közül nem választják sokan a pedagógusi pályát?

Jó kérdés lett feltéve?

Úgy tűnik, hogy nem. Úgy tűnik, a kérdés csak arról szólt, hogy meddig emeljük a pedagógusok keresetét. A válasz: nyolcvan százalékig. Ez pedig mintha “mágikus” határként lett volna, és lenne kezelve: ha elérjük, akkor nincs semmi más dolgunk, célba értünk, hátradőlhetünk, hiszen elértük a nyolcvan százalékot.

A helyes  kérdés – amit a Küldetés már két évvel ezelőtt is megfogalmazott (ld. itt: A pálya vonzereje) – az lett volna, és továbbra is az, hogy: 

Milyen pedagógusokat szeretnénk a gyerekeink mellé? 

Nyilvánvalóan a legalkalmasabbakat. A tehetséges, igazán pedagógusnak való, kreatív, autonóm és elhivatott személyeket. Ha így tesszük fel a kérdést, akkor nem egy “mágikus számot” (jelen esetben a 80-at) fogunk hajszolni, hanem elkezdhetünk közösen gondolkodni és párbeszédet folytatni arról, hogy pontosan … 

1. Milyenek azok a pedagógusok, akiket a gyermekeink számára elképzelünk?
2. Milyen képzést és szakmai támogatást szükséges nekik biztosítanunk?
3. Milyen feltételekkel lehet a pályára csábítani és ott tartani őket?

Ezt követően a 2-3. pontban meghatározott feltételeket, addig szükséges finomítani és fejleszteni, amíg elegendő számú, a céljainknak megfelelő pedagógus áll a gyermekeink mellett. Ha ez – például – három éves, kizárólag elméleti képzéssel és a diplomás átlagkeresetek 73%-át elérő bérezéssel megvalósítható lenne – nyilvánvalóan nem –, akkor ez is elegendő volna. Ha azonban ennél komplexebb képzésre, erősebb szakmai támogatásra vagy kedvezőbb anyagi és munkafeltételekre van szükség, akkor ezeket kell biztosítani annak érdekében, hogy elegen válasszák és hosszú távon is a pályán maradjanak.

A pályán tartás egyik fontos eleme a mentálhigiénés támogatás. A Küldetés ezért szervezte meg a Levegővétel nevű pedagógusestet.

Javaslataink

1. Szülessen transzparens, nyilvános és közfinanszírozott kutatás arról, hogy a jelenlegi feltételek kiket és milyen számban vonzanak a pedagóguspályára.
2. Amennyiben ez a kutatás azt mutatja, hogy nem sikerült a pedagóguspályát elég vonzóvá tenni a legtehetségesebb fiatalok számára is, továbbá az újonnan pályára lépők előreláthatólag nem képesek pótolni a nyugdíjba vonulókat, akkor az oktatásirányítás kezdjen nyilvános és valódi partnerségen alapuló párbeszédet a pedagógusokat és szülőket képviselő szervezetekkel, a pedagógusképző intézetekkel és az oktatáskutatókkal, valamint a média képviselőivel a pedagóguspálya vonzóbbá tételéhez szükséges feltételekről.

A média fontos szövetséges lehet a pedagóguspálya vonzóvá tételében és az oktatás-neveléssel kapcsolatos társadalmi szemléletformálásban. A Küldetés ezért hívta meg a sajtó képviselőit egy média brunchra.

3. Az oktatásirányításnak a pedagógusokkal, a civil szervezetekkel és a média szereplőivel együttműködve szemléletformáló kampányt kell indítania annak érdekében, hogy megmutassa a társadalomnak a pedagógusok munkájának értékét és a köznevelési rendszer nemzetstratégiai fontosságát.

A Küldetés ezért indította el a “Tanárnak lenni jó!” kampányt a közösségi médiában.

4. A köznevelés egy csapatmunka. Ezért sürgetjük, hogy a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak és a köznevelésben megkezdett nevelő-oktató munkát folytató egyetemi tanárok bérét is rendezzék.
5. A pedagógus átlagbér 2030-ig való szintentartása a már pályán lévő pedagógusoknak stabilitást jelenthet, ugyanakkor a most pályát választó fiatalok esetében ez akkor fog “lejárni”, amikor végeznek az egyetemen és munkába állnak. Ezért szükséges, hogy törvényi garanciája szülessen annak, hogy a pedagóguskeresetek 2030 után is méltányos mértékűek és értékállók lesznek.
6. A köznevelésért felelős minisztérium vegye figyelembe a regionális szempontokat. Ahol a pedagógusok illetménye nem éri el a regionális diplomás átlagkereset 80%-át, ott akár nem bérjellegű juttatással segítsék a pedagógusok pályára lépését és maradását, pl. tanári bérlakás programmal.

Miért fontos mindez?

Boldog és boldogulni képes társadalom

Egy boldog és boldogulni képes társadalom felépítéséhez nélkülözhetetlen egy jól működő, emberközpontú nevelési-oktatási rendszer. Ennek sikerének első számú tényezője az, hogy a legalkalmasabbakból legyenek pedagógusok  – mint azt a McKinsey jelentésből tudjuk. 

A lelkileg, szellemileg és fizikailag egészséges gyermekek nevelésének, és a képességeik kibontakoztatásának elengedhetetlen alapfeltétele az, hogy a pedagógushivatás vonzó legyen, és megfelelő számú, elhivatott és jól képzett pedagógus legyen jelen a gyermekek életében.

És még miért? 

Az Egyensúly Intézet Magyarország-kézikönyv – 33 megoldás 33 égető problémára című könyvében több probléma kapcsán is arra mutat rá, hogy a megoldás egyik pillére egy jól működő oktatási rendszer. Az alábbiakban e kötet állításaira támaszkodunk.

Életminőség

A jó minőségű oktatás és a társadalom általános iskolázottságának növelése a szegénység elleni küzdelem, a foglalkoztatás növelése és a népegészségügyi beavatkozások egyik leghatékonyabb eszköze. Utóbbinak járulékos nyeresége is jelentős, hiszen az iskolában egészséges életmódra nevelt egyénekből álló társadalom hosszú távon komoly megtakarítást jelent a közegészségügy számára. 

A testi egészség mellett nem kevésbé fontos a lelki egészség sem. Utóbbi romlása szorosan összefügg a korai iskolaelhagyással, és így hozzájárul az elszegényedéshez. Ezért is lenne sürgető – ahogy azt a Küldetés már korábban is megfogalmazta –, hogy a döntéshozók vizsgálják felül a mostani gyakorlatot, miszerint egy 500 fős iskolára egy félállású iskolapszichológust finanszíroz az állam.

(Számszerűsítve: egy félállású pszichológus 11 kontaktórát tud tartani egy héten. Fontos azt hangsúlyozni, hogy ahol a HH és HHH tanulók aránya magas, oda jóval nagyobb emberi és anyagi erőforrást szükséges csoportosítani.) 

Erős nemzetgazdaság

A hosszú távú fejlődés egyik kulcsa az oktatás. Különösen egy természeti kincsekben szegény országnak kell prioritásként kezelnie a humán tőkébe való beruházást, mint a globális értékláncokban való feljebbjutás egyetlen útját. Nem a fejlettség hozza el a jó oktatást, hanem fordítva.

“Tanárnak lenni jó!” – Legyen valóban jó!

Legyen szó bármilyen megoldásra váró társadalmi problémáról: a szegénységről, a munkaerőpiac illeszkedési zavarairól, a rossz egészségi mutatókról, az okokat kutatva előbb-utóbb mindig a közoktatás rendszeréhez jutunk el – összegeznek a kötet szerkesztői.

Ennek a rendszernek pedig a pedagógus karmestere. Ezért szükséges elérnünk, hogy

az, hogy “Tanárnak lenni jó!”, minden pedagógus és a társadalom minden tagja számára is egy megélt valóság, és megkérdőjelezhetetlen igazság legyen.

Ez a Küldetés missziója, az áprilisban megalakuló kormánynak pedig állapotbeli kötelessége.

(...) a közjó védelme nem csupán a vezetés legfőbb törvénye, hanem a vezetői szerep egyetlen létesítő oka és elvi alapja is. (Rerum novarum, 28.)

Kelt.: Budapest, 2026. április 6.

A Küldetés elnöksége

Fénykép: Photo by Vitaly Gariev on Unsplash