„8Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.10De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek.11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”
13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal:
14„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!”
15Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!”16Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.17Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.19Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette.20A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.”
(Lk 2,8-20)
Fénykép: Myriam Zilles on Unsplash
